
Gyerekkorom
óta lakberendező akartam lenni. Mikor már végképp letettem erről, akkor
hozta úgy a sorsom, hogy mégis csak megvalósuljon ez az álmom.
Rendkívüli módon élveztem a terekben lévő lehetőségeket, színeket,
formákat, a szinte végtelen számú variációs lehetőséget. Mikor a szakmai
szabályai már biztonsággal a kezemben voltak, akkor kezdtem azt érezni,
hogy jó-jó, de hol itt az ember? Miért van az, hogy egy tökéletesen
kivitelezett, stílusban tartott enteriőrben az egyik ember jól érzi
magát, a másik pedig hideglelést kap? És egyáltalán mi vált ki hatást az
egyes emberből: a szín, a forma, az elhelyezés? Annyi kérdés vetődött
föl bennem, hogy teljesen elbizonytalanodtam abban a dologban, hogy mire
is jó egy lakberendezői tudás? - mire elég? Milyen tudás, ismeret
hiányzik a teljes képhez?
Ekkor
fordultam a feng shui irányába.Ekkor tudatosodott bennem igazán
először, hogy mennyire különböznek egymástól az emberek, milyen sok
félék és ez milyen kölcsönhatásba van az őt körülvevő térrel.
Nagy
meglepetések, döbbenetek és felismerések jöttek ennek kapcsán. Ezzel
összefüggően megfogalmazódtak bennem kérdések, melyek az egyes kultúrák
közötti különbségekkel voltak kapcsolatban, és egyre inkább azt éreztem,
hogy az ember és tér kapcsolatát közelítenem kell a saját kultúránk
szellemiségéhez, illetve formavilágához. A tér-harmónia egyetemes dolog,
de a többi kötődik az adott kultúrához és a benne élő, otthon lévő
emberhez egyaránt. Innentől kezdve én nem is mondanám magam feng shui
tanácsadónak, mivel nem ezt a kicsit szokatlan, kicsit idegen, de rém
divatos kultúrát szeretném képviselni.
Lakberendezési
tanácsadói munkám során igyekszem legelső sorban az adott ember saját
harmonikus terét megformálni, alakítani, minden divattól függetlenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése